A legkorábbi vizsgálatok tudatelméleti deficittel rendelkez? populációk nyelvhasználatában

A legkorábbi vizsgálatok tudatelméleti deficittel rendelkez? populációk nyelvhasználatában detektálták a tudatelmélet sérülésének pragmatikai következményeit. A tipikus nyelvfejl?dés kapcsán láthattuk, hogy a mások mentális állapotainak, szándékának, a beszél? kommunikatív intencióinak felismerése, vagyis a tudatelmélet gyökerei jelentik a nyelv elsajátításának alapját. Ugyanakkor ez a kognitív képesség hiányzik vagy er?sen sérült autizmusban, ezért az autizmussal él? személyek nem képesek mások implicit kommunikatív szándékait felismerni, ami legmarkánsabban a nem szó szerinti nyelvhasználat megértésének deficitjében mutatkozik meg (Happé 1994, Minshew és mtsai 1995, Baron-Cohen és mtsai 1997, Tager-Flusberg és mtsai 2005, Gy?ri 2014). Az egyik legkorábbi, autizmussal él? személyekkel végzett vizsgálat (Happé 1993, a vizsgálat részletes leírása a következ? alfejezetben) egyrészt azt mutatta, hogy a hasonlat, a metafora és az irónia megértése nem egyformán jelent nehézséget a számukra, s e nem szó szerinti formák megértése és a tudatelmélet fejlettségi szintjei között a relevanciaelmélet megfogalmazásainak (Sperber és Wilson 1986/1995) megfelel? összefüggések vannak. Az eredmények világos összefüggést demonstrálnak arra nézve, hogy a metafora megértése az els?szint? tudatelméleti képesség meglétét, az iróniáé magasabb szint? szándéktulajdonítási szint meglétét feltételezi.Hasonló összefüggések mutatkoztak még magasan funkcionáló autisták körében is. Ozonoff és Miller (1996) szintén nyelvi nehézségeket talált magasan funkcionáló autista vagy Asperger szindrómás egyének, valamint jobbfélteke sérültek esetében a figuratív nyelvhasználat, a humor és az indirekt kérések megértésének vizsgálata során. Gy?ri (2009) szintén a tudatelméleti képesség és az irónia megértésének összefüggéseir?l, mintázatairól számol be magasan funkcionáló autista személyekkel végzett vizsgálataik eredményei alapján. A jobbfélteke sérültek nyelvi nehézségeivel kapcsolatban több tanulmány (Champagne-Lavau és mtsai 2007, Martin és McDonald 2003) is rámutatott arra, hogy a figuratív nyelvhasználat (metafora, humor, irónia és indirekt beszédaktusok) megértésében deficitet mutatnak. Mentális állapotukra vonatkozó eredmények szerint (Happé és mtsai. 1999, Siegal és mtsai 1996, Winner és mtsai 1998, Surian és Siegal 2001) a balfélteke sérültekhez képest nagyobb nehézséget jelent számukra mások intenciójának meghatározása a tudatelméleti feladatok során, továbbá a másodrend? hamis vélekedés is problémát okozott számukra.