kutatását. kijöv? sugarak tulajdonságaira (egyenesen arányos az áthatóképesség

kutatását.
1
A Röntgen által inspirált kutatók egyike – Henri Becquerel – eközben fedezte
fel (véletlenül) a radioaktivitást.

A
párizsi Akadémián Henri Poincaré mutatta be 1896. január 20-án eredményeit.
Röntgen 1896. január 23-án a Fizikai-Orvosi Társulat elött a würzburgi
intézetben számolt be felfedezésér?l. Ezen az el?adáson röntgenképet készített
Rudolf von Kölliker neves anatómus kezér?l. Az el?adás után Kölliker javasolta,
hogy Röntgenr?l nevezzék el az X-sugarat. Az ilyen javaslatot általában
pozitívan fogadták, de most az angol nyelvterületen érdekében a kiejtési
nehézségek miatt megmaradtak az X-sugárzás (X-ray) elnevezésnél.

We Will Write a Custom Essay Specifically
For You For Only $13.90/page!


order now

Több
el?adást tartott a sugarakról, még a császár is meghívta egyszer. Különböz?
kitüntetéseket kapott, pl.: Bajorország kitüntetését, ami nemesi rangra
jogosította volna, de nem élt vele. Nem adta el szabadalmát sem.

Az
X-sugarakat tovább kutatta. 1896 márciusában tette közzé második
megfigyelés-sorozatát (a leveg? és a többi gázok a sugarak hatására
ionizálódnak, elektromos vezet?vé válnak). A röntgencsöveket az ebben a második
dolgozatban szerepl? demonstrációs eszköz alapján konstruálták meg kés?bb.

Az
X-sugarakról 1897 májusában jelent meg harmadik és egyben utolsó értekezése.
Ebben rögzítette, hogy a cs?re kapcsolt feszültségt?l er?sen hat cs?b?l kijöv?
sugarak tulajdonságaira (egyenesen arányos az áthatóképesség az energia bemenet
nagyságával). A sugarakat alapvet?en különböztek a katódsugárzástól, mert nem
térítette el se az elektromos, se a mágneses tér. Megállapította, hogy a
sugarak a leveg?ben szóródnak, és egyúttal ionizálják a gázt.

Kimutatta,
hogy hol jönnek létre a sugarak, ahol a katódsugárzás részecskéi (elektronjai)
az üvegcs? falába ütköznek. Rájött, hogy a röntgensugárzás intenzitása
lényegese növelhet?, ha a katódsugarak útjába nehézfém lemezt, úgynevezett
antikatódot tesz. Folyamatos a fékezési sugárzás spektrális eloszlása.

Az
éter longitudinális rezgésének tekintette az általa felfedezett sugárzást. Ez az
elképzelése sajnos tévesnek bizonyult. A sugárzás keletkezésének módjából Ernst
Wiechert és George Gabriel Stokes már 1896-ban arra következtetett, hogy a
röntgensugarak feltehet?leg nagyon rövid hullámhosszú fénysugarak. Végül
Charles Glover Barkla polarizációs vizsgálatai és Max von Laue interferenciás
kísérletei bizonyították be, hogy a röntgensugarak transzverzális hullámok és
elhajlíthatók.

Utolsó
munkája, amit közösen végzett Abram Iofféval kísérletei alapján írt a
kristályok fizikájáról, 1920-ban, nyugdíjba vonulásának évében jelent meg.

A
röntgen-fotonok elegend? energiát hordoznak az atomok ionizálására és a
molekuláris kötések megzavarására. Ez egyfajta ionizáló sugárzás, így káros az
él? szövetekre. Nagyon magas sugárzási dózis rövid sugárbetegséget okoz, míg az
alacsonyabb dózisok növelhetik a sugárzás által kiváltott rák kockázatát. Az
orvosi képalkotásban ez a megnövekedett rákkockázat általában nagymértékben
meghaladja a vizsgálat el?nyeit. A röntgensugárzás ionizáló képességét
rákkezelésben lehet felhasználni a rosszindulatú sejtek sugárkezeléssel történ?
megölésére. Röntgen-spektroszkópiai anyag jellemzésére is használják.

A nehéz röntgensugarak viszonylag vastag tárgyaon képesek átjutni,
anélkül, hogy nagyon elnyel?dnének vagy eltérüljenek. Emiatt a röntgensugarakat
széles körben használják a

1 John
Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában.
Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267
old.

x

Hi!
I'm Johnny!

Would you like to get a custom essay? How about receiving a customized one?

Check it out